Környezetünkkel örök kölcsönhatásban élő, társas lények vagyunk. Ez az állandó egymásra hatás mozgat mindent, itt körülöttünk, általa tapasztalunk, változunk. Életünket is örök mozgásban tartja, ez a fejlődés lényege. Ezek a hatások igen sokrétűek és mindig mindenhol jelen vannak, ha nem is veszünk tudomást róluk. Gondoljunk csak mindennapjainkra, családban, óvodában, munkahelyen, barátok közt - de nem csak közösségben, egyedül barangolva is örök társaink. Nélkülük nem is lehetne élni, hiszen állna minden. Társkapcsolataink fő mozgatórugója az érzelem hatás, életünk különösen intenzív érzelmi szakasza pedig a párválasztás, melynek során próbálunk ráhangolódni az ellenkező nemre. Előlopakodik a vágy, a szerelem, igény a társra, kötődésre, a szeretett egyénnel osztani meg időnk legnagyobb részét. Mint mindent, ezt sem árt fokozatosan megtapasztalni, hogy legyen alkalmunk feldolgozni mindazt, ami történik velünk. Az érzelmek skálája szinte beláthatatlan, képtelenség egyszerre mindent megélni - ezért is hívnám fel a figyelmet a fokozatosságra és a türelemre.
Kapcsolatainkban fordulópontok, ún. nextpontok bukkannak fel, hol egyik hol másik félnél, melyek általában a változás időszakai. Komoly, aktív együttlét során több a nextpont, hisz mindkét fél párhuzamosan éli az énjét, alakul, változik. Bármely fél változása természetesen érezteti hatását a kettejük kapcsolatán és máris kész a konfliktushelyzet - ha hagyjuk azzá fajulni... Életünk alapvető feltétele a változni tudás, mégis próbára tehetik mindkét felet ezek a kritikus szakaszok. Próbája ez a kapcsolatnak is, vagy kibírja, vagy nem. Sok múlik a tolerancián, de ez nem megoldás mindenre. Igaz harmóniát az a pár tud megélni, melyek hagyják egymást fejlődni, tapasztalni, képesek áldozatokat hozni, de nem lemondások árán. Nem könnyű...
Tapasztalásaink szaporodásával reakciónk egyre gyorsabbá válnak, a már megélt dolgokból kikristályosodik lassan, mit nem akarunk soha többé és ha eddig nem is, most már határozottan fogod tudni, mit is ill. kit is akarsz magad mellé az életedbe. Egyre kevesebb a kompromisszum, hiszen tudatosan keresed azt, ami számodra örömet nyújt, ami leköt, ami valójában érdekel és az alapján éled a továbbiakat. Untat az üres fecsegés, félrebeszélés, érzed a hazugságot, nem mások kedvére teszel, hanem tudod mit akarsz és hogyan. Erre tanultál, tapasztaltál eddig! Ezt a sok tanulságot senki el nem veheti tőled, a tiéd, te élted- küzdötted meg. (Sok szülő tolerálhatná ezt, hisz' egyedül így fejlődik csemetéje éretté, magabiztossá, nem pedig a korlátozások, tiltások által.) Ha rátalálunk igazi társunkra, valahogy elsikkadunk testi hibái, apró tökéletlenségei felett, ő az egyéniségével hat ránk. A testünk csak külső burkolat, az igazi érték úgyis odabenn van. Egyébként sem lehet mindenki tökéletesen szép (bár ez is igen relatív), illetve a szép test nem garantálja a belső harmóniát. Sokan tesznek meg vargabetűket életük során, mire felismernek efféle dolgokat...
Érdemes tehát odafigyelni az érzéseinkre, ők úgy is jeleznek időben. Jó távol tartani a ,jóakarókat", akik mindig az ellenkezőjéről akarnak meggyőzni minket. A jóindulat és az erkölcs nevében annyi tisztességtelen megnyomorítás történt már. Kinek lehetne joga megítélni két ember érzelmeit, közös életét, legyen az szülő vagy barát?! Ha mindenki csak a saját szféráját tartaná rendben, nem emésztene fel ennyi energiát a látszat jólét és hamis boldogság láttatása.
Nézzük, hogy ha már megtaláltuk Őt, hogyan tartsuk meg. Ez nem a Tízparancsolat, a szerelemnek nincsenek örök érvényű, keretbe foglalt, falra akasztható szabályai. Ám ha törekszünk a harmóniára és a társunk igazán fontos nekünk, nem árt elővenni néhány elgondolkoztató példát, mi is lehet buktatója szerelmi életünknek. Igen, igen, ez mind érzelmi hatás! Gyakori szerelem-kór, a birtoklás. Hát, ez így nem megy! Ha a kapcsolat elején elfogadod őt olyannak, amilyen, ne akard, hogy 2-3 hét múlva olyan legyen mint te, mert akkor a magad képére akarod alakítani és meg nem valósult álmaidat keresed benne. Nem a te tulajdonod, hogy kedvedre átszabd, mint egy nadrágot. Ő más, nem a tiéd sem ő, sem a szabadideje, a tanulása, érdeklődése és a tapasztalatai sem. Mindezt nélküled is frankón tudja működtetni. Te is magad jársz a te utadon, magadnak tanulsz. Vigyázz, értelmes egyed kiszúrja ezt és menekül a béklyóból. Az életterét veszed el, ha kisajátítod. Tolerálni kellene egymás másságát, hagyni szabadon gondolkozni. Az eltérő véleményekből jó nagy beszélgetések alakulhatnak ki, de ettől is csak fejlődtök, tanulságos dolog. Azért választottad, mert értelmesnek, határozottnak, őszintének találtad, hát ne korlátozd épp te, a társa! Ne vedd el a lehetőségeit és ne kételkedj! Hadd használja a szemét, száját, agyát, hisz azért van neki, hogy tanuljon vele - ez pedig életünk végéig tart, nem pedig a párkapcsolatokig. Gondolj arra, hogy mással is élhetne, de ő téged választott, benned lelt társra, amíg ezt képes vagy nyújtani neki. A féltékenység épp ezt a biztonságérzést töri ketté a másikban. Erős visszafogó tényező, sok energiát emészt fel (düh), magadra kevésbé figyelsz, a másikkal vagy elfoglalva. Könnyen elvesztheted józan ítélőképességedet, ha teret adsz ennek az érzelmi hatásnak. Meggondolatlanságot, valótlant vágsz szerelmed fejéhez puszta feltételezésből. Lejáratod magad, talán soha többé nem tud hozzád őszinte lenni Ha igazán belegondolunk, nincs sok értelme.
Vannak persze egyértelmű esetek. Döbbenten tapasztalod a hűtlenséget. Dönthetsz, ez is rád van bízva, mennyi esélyt adsz, mit bír ki a kapcsolat - mindenesetre elgondolkodtató, miért történt meg. Úgyis megbeszélitek, újabb nextpont, tanulás.
Ha tudatos vagy, figyelsz, érzed a másikat és magadat is. Épp ezért annyit adj, amennyit bármikor adni tudsz, mert ha csak kezdetben van energiád az imponálásra, hamar unalmassá válsz, neked lesz nehéz átugrálni folyton azt a magas lécet, melyet te magad állítottál. Ha más az érdeklődése, komoly hobbijai vannak, a hivatása élteti, kezdetben bámulatba ejthet vele. Nem épp ezzel fog az agyadra menni néhány hét elteltével? Gondold végig, igyekezz mérlegelni még kezdetben, hogy a hóbortjaival együtt tudsz-e élni. Nehogy épp azzal vágjuk fejbe, ami az életeleme! Miért is mondana le róla? Mindenkinek vannak hóbortjai, a legbékésebb embereknek is. Ha mi ki merünk állni a sajátunkért és elfogadjuk magunkat, nem lesz nehéz ezt másnál is tolerálni.
Miért ne férhetne meg egymás mellet sok különböző tulajdonság - ésszerű korlátok közt tartva. Mi a garancia arra, hogy két hasonló mentalitású ember, közel azonos érdeklődéssel sokáig élhet harmóniában? Nincs recept, minden az adott két emberen múlik, olykor egészen különös párok élik a legteljesebb közös életet, mert fel merik vállalni önmagukat és egymást. Ez ám a nagy szó és a titok kulcsa! Ha végképp nem megy, tudni kell kilépni belőle és nem áldozatává válni. Ha korlátozzuk /zák/ énünket az diszharmóniához vezethet, beteg lesz a lelkünk, majd a testünk is. Hát ebben látjuk mi a lényeget, ami megalapozhat egy értékes társkapcsolatot ill. elmélyítheti azt. Ha végig kitartunk amellett, akik vagyunk, önmagunkat adjuk, nincs szükség trükkökre, hanem alapvető igény lesz köztünk az őszinteség. Nincs gond a magyarázkodással, nem kell megfelelni, lazán megy minden úgy, ahogy hagyjuk hogy menjen. Mindenki csak a saját értékmérői szerint tud egy kapcsolat részese lenni, hiszen a saját etikája szerint éli meg a mindennapjait embertársaival. Ne várd senkitől, hogy a te értékrendednek feleljen meg, mert az csak a terád vonatkozó öntörvényed. Ne is a kiegészítésed legyen a társad, mert akkor mankóként használod, és ez sem túl etikus.
Legyetek ti két tudatos egyed, akik erőt merítetek egymásból, kölcsönösen szeretik és tisztelik egymást, ettől vagytok olyan erősek együtt.
