A tánc szinte egyidős az emberiséggel, már őseink is használták rituálék formájában. A tánc és az ezzel járó felszabadultság érzés mindig fontos volt az embereknek, bármelyik korszakot nézzük. A tánc és a zene egy eszköz, aminek segítségével könnyebb feldolgozni a velünk történt dolgokat, a mozgás és a jókedv által oldódik bennünk a feszültség és nagyobb lesz a szabadságérzet. A már a régi közösségekben is a tánc közös elfoglaltságnak számított, fontos események alkalmával rituálékat mutattak be a segítségével, pl. születés, felnőtté válás, házasság, halál, győzelem, gyermekáldás, egészség / betegség, vagy éppen a régóta várt eső..

A rituáléknak különböző, meghatározott koreográfiái voltak, céljuk mindig az érzelmi feldolgozás megsegítése volt. A tánc segítségével kifejezzük az érzelmeket, ezzel felszínre hozzuk, felszabadítjuk őket. 

„Az élettánccal a saját szellemünkhöz, lelkünkhöz fordulunk, önmagunkra irányítva saját fényünket."

De mi is a szabad tánc?

Egy önmagunk mélyéből fakadó intenzív mozgásforma, ami felszabadít, lágyít és oldja a korlátokat. A szabad táncban átadjuk az irányítást a testünknek és lelkünknek, elengedjük a kontrollt a mozgásunk felett. Hagyjuk, hogy vigyen a zene, a tánc és a mozdulatok, ezáltal mozgásba lendülnek és felszabadulnak az energiáink. 

Ha megtanulunk szabadon táncolni, áramolni, érzékenyen együtt mozdulni a különböző helyzetekkel ahelyett, hogy korábban rögzült mintákat erőltetnénk, nagyobb szabadság, kreativitás, életöröm költözik életünkbe. A szabad tánc nem igényel semmilyen táncos előképzettséget, csupán némi kíváncsiság és nyitottság kell hozzá. Teljesen kötöttségektől mentes mozgást tudunk létrehozni, ezzel eggyé válunk a tánccal és az élet áramlásával. A szabad tánc lényege a könnyedség, önnön szabadságunk megélése és kreativitásunk felszabadítása. 

Felfedezzük az életünk szépségeit és nehézségeit egyaránt, visszatekintve eddigi életünkre pedig ráláthatunk és átformálhatjuk az önmagunkról és az életünkről alkotott képünket A táncban szeretettel és megbocsátással fordulhatunk önmagunk felé, ezzel pedig lehetőséget adunk magunknak a továbblépésre.