Sokan megtapasztaltuk már, amikor hirtelen elfog egy erős érzés, hogy megtegyünk, vagy éppen ne tegyünk meg valamit. Az intuíció ezt a megérzést jelenti.

Valójában ilyenkor a lélek üzenetét halljuk meg. A lélek inspirációs ereje – hatása, hogy cselekedjünk vagy ne – olyan erősen áthatja testünket, hogy az gondolat formájában tudatosul.

A lélek jóval több lehetőséget lát az életünkben, mint személyiségünk, és jól tájékozódik ezen lehetőségek között. Tudja az egyes események várható kimenetelét, a tér-idő korlátain túl tisztában van azzal, milyen események következhetnek be életünkben. Ezekről pedig hol finomabb, hol erős jelzést küld nekünk. A folyamat automatikusan zajlik mindenkinél, hozzátartozik az emberi működéshez. Ennek értelmében nincs olyan, hogy valakinek nincsenek megérzései, ebben az esetben arról van szó, hogy az illető egyáltalán nem figyel befelé, nem figyel önmagára, így nem veszi észre a jeleket. Környezetünkben legnagyobbrészt ezt vehetjük észre; felgyorsult, technika-központú világunkban viszonylag kevés emberről mondhatjuk el, hogy teste-lelke jelzéseit követve él.

Mindenesetre jó hír, hogy ha már van egy ilyen emberi szervezetre jellemző képességünk, mint az intuíció, akkor azt fejleszteni is tudjuk. Ha elmélyülünk, elkezdünk befelé figyelni, és ezt életmódunkká tesszük, akkor megérzéseinket egyre pontosabban tudjuk értelmezni.

A gyakorlás során megtanuljuk, hogy a mindennapi életben hogyan alkalmazzuk tudatosan az intuíciót, mely egyre inkább megbízható tanácsadónkká válik.

Ehhez elsősorban csend kell. Akkor halljuk meg igazán a belső hangot, ha a külvilágból érkező ingereket lecsökkentjük. Segítségül vehetjük többek között a meditációt, légzési technikákat, melyek gyakorlásával csitulnak a pörgő gondolatok, zaklatott érzelmek. Fontos fejlesztenünk önismeretünket: tudom, ki vagyok és hova tartok. Életvitelünkben érdemes törekednünk a harmóniára és rendezettségre, így a napi feszültségek és érzelmi megpróbáltatások nem húznak szét minket. Másrészt erre azért is szükség van, hogy az esetleges félelmeinket, vágyainkat ne keverjük össze megérzéseinkkel. Fontos ezt kihangsúlyozni, mert érzelmeink erősebb hatással vannak ránk, hajlamosak uralni gondolkodásunkat és viselkedésünket. Ezek viszont nem a lélekből fakadnak, és kellő éberség híján könnyen zsákutcákba terelhetnek bennünket.

Az intuíciónk fejlesztése által a lélekkel való kapcsolódásunk válik szorosabbá. Egységben élek a lelkemmel, az etalon én vagyok saját magam számára. Higgyük el, hogy a lélek tudja, milyen fejlődési utat akar bejárni.

Lelkünk persze más módokon is próbálja felvenni velünk a kapcsolatot: pl. új ötleteink, felismeréseink, álmaink által, de ezek már egy másik írás témái lesznek.