A boldog párkapcsolat megtalálása és megélése az egyik legfontosabb dolog az ember életében és általában ettől függ a személyes boldogsága is. Egyedül jó, de egy boldog, kiegyensúlyozott párkapcsolatban élni még jobb. Ennek megtalálásához adok néhány támpontot, gondolatébresztőt.

1. A múlt lezárása

Ahhoz, hogy egy másik emberrel tiszta lappal indulhassunk, el kell engedjük és le kell zárjuk az előző párkapcsolatunkat. Ehhez egy távolabbi, szinte szemlélődő távolságból kell rátekintenünk, analizálva azt. El kell engednünk a hozzá fűződő érzelmeket (a negatív érzelmeket is), őszintén megvallva magunknak, hogy mi az, amit elrontottunk, mi az, amit máshogy csinálnánk, és azt is, ami jó volt. Mert nem véletlenül választottuk azt a párt, emlékezzünk a jó dolgokra is, és próbáljuk meg pozitívan, békével lezárni magunkban ezt az életszakaszt. Vonjuk le a tanulságokat magunknak, tanuljunk az elkövetett hibákból, vigyük magunkkal mindazt, amiben fejlődtünk. Sokszor az a végső tanulság, hogy ilyen párkapcsolatot többé nem akarunk, de ez is előre mutató, mert felveti a kérdést, hogy akkor milyen legyen, mi tenne minket boldoggá.

A természeti elemekkel, mint a víz, levegő, föld és a tűz az ember évezredek óta együtt él, létezik, használja őket fizikálisan és spirituális téren egyaránt. A természeti népeknél az elemekkel való együttműködés a mindennapok része volt, ismerték azok működését, szinte egynek tekintették magukat a körülöttük lévő világgal. A természet erejét tisztelték és sokszor megszemélyesítve isteni erők megnyilvánulásának tartották. 

A mai, felgyorsult világban élő ember eltávolodott a természettől és annak erőitől, már nem tekinti magát egynek a természettel. Mind ezáltal eltávolodott a természeti elemekben rejlő ősi forrásoktól és attól, hogy a saját magában rejlő természetet kutassa. Pedig még mindig részei vagyunk a természetnek és érdemes odafigyelni a bennünk is megbújó minőségekre, mint a víz, föld, tűz és levegő.

Saját testünkkel jóban lenni nem is olyan könnyű, sokaknak lehetetlennek tűnő vállalkozás. De mit is jelent, hogy jóban vagyok a testemmel? Elsősorban azt, hogy törődöm vele, nem hanyagolom el, nem sanyargatom vég nélkül, hanem egészséges kapcsolatra törekszem vele. Testünk a tapasztalásaink fő forrása, vele gondolkodunk, érzünk, látunk, tapintunk, ízlelünk, mozgunk, reagálunk, egyszóval mindenhez szükségünk van rá. Alapvető fontosságú, hogy sokáig megőrizzük egészségét és mozgékonyságát ahhoz, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben.

Mit jelent még jóban lenni a testemmel?

Minden nő rendelkezik alapvető nőiességgel, női jegyekkel, amire mi most koncentrálni fogunk a női élettánc foglalkozáson, az a belső női minőség, nevezhetjük kisugárzásnak is.  

Mitől lesz egy nőnek nőiessége, kisugárzása? Azoktól a belső tulajdonságoktól, amik átragyognak, láthatatlanul is érződnek egy nőn, pl. magabiztosság, önbizalom, lágyság, kedvesség, derű. A női energia több aspektust működtet, kislány, nő, anya és bölcs egyszerre. Ha kell, ölelésével gyógyít, pillantásával csábít vagy megnyugtat a szavaival. A nő jelenti az otthon melegségét és biztonságát.

Ezek együtt ellenállhatatlan kombinációt alkotnak, és ha egy nő tudja működtetni ezen tulajdonságait, sokkal mélyebben megélheti önmagát és saját nőiességét.

Mit is jelent nyitottnak lenni önmagam felé? Miért nem evidens a nyitottság? Hiszen mi ismerjük legjobban önmagunkat, testközelből érezzük minden rezdülésünket, haragot, fájdalmat, örömet…

A nyitottság nem ilyen egyértelmű, mert az elme sok körmönfont gondolattal és bevésődött programmal képes eltéríteni minket az igazságtól és valódi természetünktől. Ahhoz, hogy önmagunkat egy nyitott könyvként olvashassuk és tisztában legyünk minden motivációnkkal, reakciónkkal, nagy őszinteség, belátás és elfogadás kell. A saját belső könyvünk sokszor csak kódok és rejtvények egyedi kuszasága, magunk sem látjuk át, mivel annyi minden mással vagyunk elfoglalva a mindennapi életben.

Régóta foglalkoztat az önszeretet, egészen mélyről indultam ebben a témában, nagy utat megjárva, onnan, hogy szinte nem is tudtam ennek a szónak a létezéséről, nem hogy érzéséről, egészen odáig, hogy már az érzelmeimet, cselekedeteimet sokszor ez határozza meg. Az önszeretet, mint elsődleges belülről táplálkozó forrás, az alapja a boldogságunknak. Sokat idézett bölcsesség, miszerint ha nem szeretem önmagamat, hogyan tudnék szeretni bárki mást?... Persze szívből. Mert a szeretet sokféle verzióját ismeri az illúzió, de ezek csak látszólagos, felszínes érzések, ennél sokkal mélyebbre lehet és érdemes menni. Szeretni magunkat mindig, minden körülmények között nem egyszerű. Szeretni, nem csak akkor, amikor minden jól alakul és jól érzem magam a bőrömben, de akkor is, ha borús gondolatok gyötörnek, ha kudarcot vallottam, ha úgy érzem, hibás döntést hoztam, amikor megbántottam valakit, amikor nem voltam hű önmagamhoz, nem vállaltam fel önmagam... Ez már igazi próbatétel.

A tánc szinte egyidős az emberiséggel, már őseink is használták rituálék formájában. A tánc és az ezzel járó felszabadultság érzés mindig fontos volt az embereknek, bármelyik korszakot nézzük. A tánc és a zene egy eszköz, aminek segítségével könnyebb feldolgozni a velünk történt dolgokat, a mozgás és a jókedv által oldódik bennünk a feszültség és nagyobb lesz a szabadságérzet. A már a régi közösségekben is a tánc közös elfoglaltságnak számított, fontos események alkalmával rituálékat mutattak be a segítségével, pl. születés, felnőtté válás, házasság, halál, győzelem, gyermekáldás, egészség / betegség, vagy éppen a régóta várt eső..

A rituáléknak különböző, meghatározott koreográfiái voltak, céljuk mindig az érzelmi feldolgozás megsegítése volt. A tánc segítségével kifejezzük az érzelmeket, ezzel felszínre hozzuk, felszabadítjuk őket. 

„Az élettánccal a saját szellemünkhöz, lelkünkhöz fordulunk, önmagunkra irányítva saját fényünket."

De mi is a szabad tánc?