A meditáció egy tudatállapot, egy erőfeszítés nélküli megtapasztalása a létezésnek és önmagunknak. Széles körben Buddha tett ismertté, de előtte már több ezer évvel ismert és használt technikája volt az emberi fejlődésnek. A buddhisták tovább vitték mesterük tanításait és a mai napig a megvilágosodáshoz vezető ösvény legfontosabb eszközének tartják, amely elvezet a formáktól való megszabadulásig. Tibet 1950-es megszállása után nyugaton is elterjedt a módszer, megnyitva ezzel a lehetőséget, hogy a világ más tájain is hozzájuthassanak a keresők a meditáció bölcsességéhez. Mert alapvetően a meditációban megtalálható egyik legnagyobb kincs a bölcsesség, az ember minden mástól független, belső forrása, bölcsessége. Ehhez a belső forráshoz az önismereten és a saját magunkkal szembeni feltétlen őszinteségen keresztül vezet az út, a meditáció a „mankó”, amit használhatunk, amíg spirituális értelemben önállóvá, „önjáróvá” válunk.

A meditáció számos jótékony hatását már több tudományos vizsgálat igazolta, többek között az agyi hullámok működésében történő változást, mely során olyan területek lépnek működésbe, amelyeket a mindennapi gondolkodás és életvitel során nem, vagy csak részlegesen használunk. Hatására aktiválódnak a beleérző képességért, a boldogságért és az együttérzésért felelős agyi területek. A lélegzetre való koncentrálással pedig lelassul a szívverés, csökken a vérnyomás, és ezáltal a stressz szintje is. Kísérletek bizonyítják, hogy a meditáció által csökken a fájdalomérzet, mivel az az agy fájdalomközpontjára is nyugtató hatással van. A meditáció nagy hatással van az agy több területére, az agykéreg egyes területei fokozottan aktívak és tekervényezettek lesznek, ezen felül pozitívan befolyásolja a hormonháztartást és a szívműködését is. Az élettani hatások nagy része elérhető már csupán a lélegzet tudatosításának és lassításának gyakorlásával. A lélegzet mindig „rendelkezésünkre áll”, ha rá irányítjuk a figyelmünket, a jelenben maradunk és már közelebb kerülünk a testünkhöz és önmagunkhoz. Segítségével energiáinkat is szabályozhatjuk, belégzéssel új, friss energiákat lélegzünk be, kilégzéssel pedig elengedjük a régit.

A meditáció segít abban, hogy az érzelmeinket kezelni tudjuk, ha azok már-már hullámként a fejünk fölé tornyosulnak, ki tudjunk lépni belőlük és kívülről ráláthassunk. Általa elérhető a belső béke és stabilitás, ami nagy segítségünkre van a mindennapi életben, átsegít a nehezebb helyzeteken és segít átlátni gondolataink és érzelmeink kuszaságain. A gondolatok száguldása lelassul, már csak megfigyelői vagyunk, majd mélyebb szinteken teljesen eltűnik. Megfigyelhetjük a gondolatok mozgását, ahogy feltűnnek a semmiből, majd tovább állnak, kiléphetünk az elme pörgéséből és a gondolatiság körforgásából. A belső béke minden tudatosság és stabilitás alapja, amiből mintegy lótuszvirágként emelkedik ki a tudatos énünk. Ha elérjük a belső béke és harmónia állapotát, könnyebb lesz a külső hatásokat kezelni, nem fognak minket felborítani a külvilág hullámai, vagy ha mégis, könnyedén vissza tudunk térni korábbi rendezett állapotunkhoz. A belső nyugalom és stabilitás ellensúlyozni tudja az elme hullámzását, hogy aztán a tudat segítségével megszilárdulva átvegye az egótól az irányító szerepet.

A meditáció során a külvilágra való fókuszálásból elindulunk befelé, saját belső világunk felé, amely által kinyílik egy láthatatlan ajtó, amin belépve ezidáig rejtett energiák, érzetek és világok tárulhatnak fel előttünk. Elkezdjük érzékelni saját magunkat, és világunkat úgy, ahogy azelőtt sosem. Elindulunk a tudatosság útján, amely elvezethet mélyebb önmagunkhoz, a tiszta tudathoz, majd a megvilágosodáshoz is.