Ha az illúzióbéli teremtésről beszélünk, tudunk kell, hogy minden teremtés. Minden illúzióbéli létezés teremtés következménye, nincs különbség, csak annyiban, hogy a teremtés tudatos, vagy tudattalan volt-e. Az emberek többsége saját tudattalan teremtéseinek körforgásában létezik. Ezeket a tudattalan teremtéseket nevezzük általában külső körülményeknek, melyeknek áldozatainak gondoljuk magunkat. A gondolatok sokszor úgy teremtenek a fizikai valóságban, hogy nem is tudunk róla. Máskor pedig csak szellemi síkon folytatják útjukat, sokszor zavart okozva az egyén kiteljesedésében. A vágyak, félelmek és fantáziák befejezetlen, feldolgozatlan energiaként keringenek az ember körül, sokszor még akkor is kapcsolódva hozzá, amikor az adott vágy, gondolat már nem is aktuális. A gondolatok megvalósulásának lehetősége nagyban függ a gondolatból kiinduló vágy, vagy negatív esetben félelem intenzitásától. Tudatos teremtésnél minél nagyobb energiát adunk a megvalósítandó gondolatnak, annál nagyobb eséllyel valósul meg a fizikai világban.
A tudatos teremtéshez először is el kell fogadnunk, hogy a legtöbb körülményünk, velünk történt esemény ok-okozati összefüggésekből adódik, melyet mi idézünk elő. Ennek belátásával megnyílik az út a felelősség felvállalása és a tudatos teremtés előtt. A szabad akaratnak és a tudatos teremtésnek azonban szinkronban kell állnia az univerzum eseményeivel és eseményhorizontjaival, valamint az egyén etikájával. Ha ezek a tényezők nem állnak össze, a teremtés nem tud az adott pillanatban az illúzióvilágban megvalósulni.
A teremtő energiának tisztának kell maradnia, mentesnek minden negatív gondolattól és félelemtől, valamint rendezettnek kell lennie, ahogy az egyénnek is. Rendezettséggel a teremtő erőnek irányt és megvalósulási formát tudunk adni. Fontos, hogy az energiát „becsatornázzuk” a földi világba, hogy az ne csak szellemi szinten, hanem fizikai valójában is megteremtődjön, helyet és kedvező körülményeket kell biztosítanunk, úgymond meghívva az energiát, hogy testesüljön meg.
Nem szabad megfeledkeznünk arról a tényről sem, hogy ne hiányból induljon ki a teremtés, mert a vonzás törvénye alapján hiányérzettel csak a hiány erősödését érjük el azáltal, hogy energiát adunk neki. A hiányérzet helyett a teljesség érzésével kell teremtenünk, azaz hogy teremtésünk tárgya vagy vágya már a rendelkezésünkre áll, már hozzánk tartozik, és csak az utolsó lépést jelenti, hogy a fizikai valóságunkban is megjelenjen. Bizonyosságként kell rá gondolnunk, éreznünk azt, mintha már a sajátunk is lenne, rendelkeznénk vele, vagy a dolog már megtörtént.
Forrás: pinterest.com
Bizonyos téren így is van, mert szellemi síkon, amibe energiát fektetünk, megjelenik, a fizikai valóságban való megtestesülése csak az utolsó mozzanata a teremtésnek.
Emellett fontos a hála érzését is kifejlesztenünk magunkban. Függetlenül attól, mit is kaptunk az élettől, hálásnak kell lennünk azért, amink van, és azért amit ezután fogunk kapni. Az életünkben minden momentumnak jelentősége van, még ha nem is látjuk át egészében a rendszert, tudatosítanunk kell magunkban, hogy minden, ami rendelkezésünkre áll, valamilyen formában az épülésünket szolgálja. Ha más nem, hát azt tanuljuk meg belőle, hogy mit kellene elkerülnünk...
A teremtés minősége és milyensége megmutatja az önmagunkhoz fűződő viszonyunkat. Értéket teremteni csak úgy tudunk, ha mi magunk, belül értékesnek érezzük magunkat. Éreznünk kell, hogy megérdemeljük a jót, a boldogságot, és ez az, amire törekednünk kell. Nem szenvedésre születtünk, a szeretet áramoltatása és annak elfogadása minden emberi lény alapvető tevékenysége kellene, hogy legyen.
Az illúzióbéli teremtés minden mentális úton járó tanítvány feladata és célja kell legyen, kezdetben kicsiben, saját képességeinek megfelelően, de később, átérezve a tudat, az illúzió és a mindenség egységét, minden érző lény, a világ és saját maga javára válhat vele.
