A tanítás nem más, mint segítségnyújtás egy tanulási folyamatban, melyet mindenki maga jár meg. A tanító saját tudását, tapasztalatát adja át úgy, hogy a tanítvány fokról fokra közelebb kerül önmagához és tudatosságához. Mi a tanításainkban nem követünk semmiféle dogmát, rendszert, mert meggyőződésünk, hogy minden ember teljesen egyedi. Mindenkinek rá jellemző érzései, gondolatai, cselekedetei vannak, ezért a tanítónak ehhez kell igazítania. Tanításainkban megpróbáljuk megerősíteni, stabilizálni a tanítványok személyiségét, világnézetét kiszélesíteni, finomítani érzelmi skálájukat.

Természetesen ezt mindenki önmaga végzi el, mi csupán instrukciókkal, inspirációkkal szolgálunk. Folyamatosan megismertetjük őket önmagukkal, megpróbálva kialakítani náluk egy folyamatos önelemző kontrollt. Bizonyos értelemben szabadságra neveljük őket. Ezalatt azt értem, hogy fogadják el önmagukat, érzelmeiket, érzéseiket, testi adottságaikat is és ha már elfogadták, merjenek is élni mindezzel. Merjenek tenni, bízzanak önmagukban, a boldogságban, az életben. Ne mástól várjanak véleményezést, hanem önmaguk tegyék meg azt. Ne másoktól váljanak megoldást problémáikra, hanem önmaguk oldják meg azokat. Megpróbáljuk a magukkal hozott viszonyítási rendszert megváltoztatni, ne másokhoz viszonyítsák önmagukat, hanem a saját megélt tapasztalataikhoz. Az életben nincs két ugyanolyan pillanat, nem jó folyton valami máshoz, vagy ami még rosszabb, valaki máshoz viszonyítani, összehasonlítani magunkat.

Az emberi életben, tanulásban első számú dolog a változás, a megújulás. A változáshoz vezető információt, inspirációt mindenki saját maga számára, legjobb tudása szerint fordítja le Csak ezek után kezdhet etikát, valamint energia használatot tanulni. Napjainkban a fejlődés elsősorban a túlélést jelenti. Kinek lassabban, kinek gyorsabban, de mindenkinek észrevétlenül erőltetett menetté válik az élete. Mégis vannak, akik érzik azt, hogy az igazi fejlődés az emberben zajlik, nem pedig valahol körülötte. Hogyan jelentkezik ez a változás? Jönnek a kérdések: élet és halál, betegség, szerencse és balszerencse, a miértek sokasága. Legtöbben úgy gondolják, hogy a fejlődés az autóiparban és a telefonok, gyógyszeripar területén zajlik. A valóság az, hogy a mi életünk minden pillanatnyi változása a haladás, attól függetlenül, hogy ez jó a mi számunkra vagy sem. Ahhoz, hogy az ember megértse a belső erők működését, meg kell értenie annak természetét. A megértés csak a tapasztalaton át vezet, a tapasztalás pedig nem más, mint a változás felismerése. Ez csak az anyagi világban lehetséges (illúzió). A változáshoz mindig időre van szükségünk, az idő pedig nem más, mint mozgás - és ezen túl relatív. (Egy kérész ugyanolyan teljes életet él a saját létidejében, mint az ember.) Ezt a tanulást, tapasztalási folyamatot a tudat hozza létre A tudat energia természetű, hiszen a világmindenség végtelen energiáinak része. A másik fontos tulajdonsága, hogy különböző rezgésű energiák egyidejű összessége. Ez szolgálhat magyarázatul a mindennapi életben átélt, egymástól merőben eltérő érzelmi állapotokra. Tehát aki önmagát, tudatának működését akarja megérteni, először érzelmeit kell átélnie és megfigyelnie.

Ha belegondolunk életünk döntéseit 99 %-ban az érzelmeink irányítják - tehát a tudatunk, 1 %-ot pedig a környezetünk hatásai. Ezért fontos végiggondolnunk az "összhazugságainkat" akkor, amikor úgy érezzük, hogy meg kell tennünk valamit, de száz más ok miatt mégsem tesszük. Ezen érzelmi inspirációk miatt minden ember más és más, a rájuk jellemző energiák és információk egyedi személyiséget hoznak létre. Az, hogy ebből következően miért olyan fontos az etika (az egyed döntésképessége a csak rá vonatkozó öntörvények alapján) így már teljesen egyértelmű. Be kell látnunk, hogy a tanulási folyamatokhoz szükségünk van lehetőségekre. Ezeket a lehetőségeket, inspirációt, információt összességében szellemiségnek nevezzük. Szándékosan próbálok minél átfogóbban fogalmazni, hiszen minden ide tartozik: a gondolataink, elképzeléseink, múltunk, jelenünk, jövőnk és minden, amit felfogni még nem vagyunk képesek. Fontos tudnunk, hogy döntési joggal rendelkezünk: elfogadjuk az élet lehetőségeit vagy sem. Dönteni csak akkor vagyok képes, ha benne élek, és nem elvonulva egy álomvilágba. Az ember nem más, mint az anyag-tudat-szellem hármas Egysége egy időben. Gondoljunk csak bele, milyen változatosság rejlik egy-egy emberben. Minden hozzám képest létezik, ezért nem tudhatom, hogyan látja más ugyanazt a világot. Ebből következően az emberi agy is a viszonyítások elvén működik. Az engem ért hatások alapján tudom, mi a szeretet és a düh közötti különbség és tapasztalattá tudom fordítani a lehetőségeket. Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a változás, a fejlődés nem feltételes, hanem egy folyamat, melyet az illúziók tesznek lehetővé és amelyet feladatunk szerint tudatossá kell tenni kortól és körülményektől függetlenül.

A tudás bennünk van, a titkok ideje lejár...